1921
Halis István és Farkas József piarista. Az Irodalmi Kör ma délután 3 órakor a városháza dísztermében jubilálja 25 éves fennállását s eredményes munkásságát. Ez alkalommal Kováts Antal díszelnök előterjesztésére a Kör Halis István volt városi levéltárost kiváló írónkat s Farkas nyugalmazott piarista tanárt dísztagokul fogja ajánlani. Halis István irodalmi munkásságát mindezidáig Nagykanizsán nem méltányolták úgy, mint ahogy ezt megérdemelte volna. Nagykanizsát speciálisan érdeklő kérdésekről pedig köteteket írt “Zalai krónika” címen, amely mindmegannyi értékes tanulmány, kutatási eredmény s forrásmunka. Halis István a fővárosban is ismert író. Regényei jelentek meg a fővárosi lapokban. Összeköttetésben állott legelőkelőbb embereinkkel. Mikszáth Kálmánnak több gratuláló levelét őrzi még ma is. Annakidején gyakran hívták Budapestre, de nem vált meg Zalától. Gyermekkora óta gyűjti a könyveket s ma már olyan könyvtára van, ami ritkaságszámba megy. Mint európai műveltségű ember, különösen hivatott arra, hogy városunk egyetlen kulturális egyesülete dísztagjává válassza. Eme megtiszteltetésre épp úgy rászolgált Farkas József piarista tanár, akinek még ma is sok kiadatlan könyve fekszik kéziratban fiókjában. Munkássága leginkább a classica-filologia körébe tartozik. Érdekes lesz megemlíteni, hogy Halis Istvánnak Farkas József tanára volt. Ugyancsak ez alkalommal fog indítvány tétetni, hogy a Kör nevét a díszközgyűlés változtassa meg. Értesülésünk szerint a régi cím: “Nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Kör” helyett röviden: “Zrínyi Kör”-nek fogják átkeresztelni.
– Díszközgyűlés. Az Irodalmi és Művészeti Kör ma délután 3 órakor a városháza közgyűlési termében díszközgyűlést tart. A közgyűlés keretében fogják örökös dísztagokul megválasztani Halis István múzeumigazgatót, a kiváló írót és Farkas József nyug. kegyesrendi tanárt; Halis István irói kvalitásait Nagykanizsa művelt közönsége előtt méltatni fölösleges. Hatalmas regénye, a „Karbunkulus” Mikszáth, Tóth Béla barátságát szerezte meg neki. Számos regénye, elbeszélése jelent meg a fővárosi nagy lapokban, amelyek nevét országszerte ismertté tették. Kanizsai és zalavármegyei történeteinek megírásával, Zalai Krónikájával megbecsülhetetlen adatokat hordott egybe Zalamegye és Nagykanizsa történetének későbbi rendszeres megírásához. Halis István ma is fiatalos kedvvel dolgozik s legközelebb több nagyobb lélegzetű dolgát fogja kiadni a fővárosi sajtó. Az Irodalmi és Művészeti Kör önmagát tiszteli meg, amikor Halisot dísztagjai közzé iktatja. Kedves véletlen, hogy a kitűnő írónak egyik volt tanára, Farkas József is ugyanakkor kerül a dísztagok közé.
Az Irodalmi Kör Jubileuma. Az Irodalmi és Művészeti Kör vasárnap délután három órakor a városháza kistermében méltóságos ünnepély keretében ülte meg negyedfélszádos fennállásának s kulturális munkálkodásának évfordulóját. A díszgyűlést Kováts Antal főgimnáziumi tanár a Kör díszelnöke nyitotta meg lendületes szavakkal. Majd Pfeifer Elek főgimnáziumi tanár a kör elnöke rövid visszapillantást tett az elmúlt 25 esztendőre. Kegyeletesen emlékezett meg a kör volt s már elhalt első vezetőiről, először is Sümegi Károlyról, aki a kört alapította. Hangoztatta a kultúra fejlesztés pontosságát s e tekintetben nagy hivatottságot jelölt meg az Irodalmi Körnek is. Utána Majtényi Károly a kör titkára indítványt terjesztett elő, hogy a régi címet oda módosítsák, hogy elől a “Zrínyi Miklós” név is helyet foglaljon. Ezek szerint a hivatalos, pontos címe a jövőben: Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Kováts Antal díszelnök indítványozza, hogy tűzessék ki pályadíj ilyen címmel: Nagykanizsa a világháború alatt kiterjeszkedve a két nagykanizsai ezred hőstetteire. Majd újabb indítványt tesz Farkas József és Halis István dísztagokul való megválasztása ügyében. Elismerőleg nyilatkozik irodalmi és kulturális munkásságukról. - A díszközgyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt.
– Az Irodalmi Kör 25 éves Jubileuma. Ünnepre gyülekeztek össze az irodalom és művészet barátai vasárnap délután 3 órakor a városháza tanácstermében. 25 éves jubileumát ülte meg az Irodalmi és Művészeti Kör, az a kulturális egyesület, mely immár negyedszázadon át volt városunkban az irodalmi és művészet fáklya hordozója. Kováts Antal kegyesr. tanár tb. elnök meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket és rámutatott azokra a feladatokra, melyek megvalósítása a háború alatt lerongyolódott és tönkrement országunk felemelésében oly hatványozott mértékben élet- és létérdeke minden lelkes magyar embernek. Majd Pfeifer Elek főgimn. tanár, elnök emelkedett szólásra és ismertette a kör történetét a legelső kezdettől a mostani jelenig. Sokan a hallgatóság közül átélték a hosszú időt, de akik előtt ismeretlen terület volt e negyedszázad, azok számára az előadó elnök lehullatta a 25 éves emléket elborító fátylat és elénk állt egy fényesebb jövőre váró kultúregyesület képe. Majtényi Károly főgimn. tanár, titkár az Irodalmi kör címének megváltoztatását indítványozta, annak a férfiúnak a nevéről elnevezve, aki költészete lantjának ezüsthúrjaival először szántott végig nagy, meglepő módon a magyar irodalom védetlen mezején. Zrínyi Miklós közel állt hozzánk, a városhoz szívben-lélekben, nem messze pihen tőlünk, most ugyan elrabolt föld hideg hantjai alatt – de annál mélyebben a mi szellemünkben s úgy őrizhetjük meg őt a legjobban ott, ha a kör neve elé odatesszük a nagy Zrínyi nevét. Az indítványt a tagok egyhangúlag elfogadták. Utána Kováts Antal terjesztett elő egy pályázatot, melyet a kör hirdet olyan nagyobb szabású mű készítésére, mely a kanizsai ezredek történetével, hősi halált haltjainak és életben maradt vitézeinek jeles tetteivel foglalkozzék, hogy ily módon legyenek megörökítve az ezredek dicső tettei a nagy világégésben. Ugyancsak ő ajánlotta tiszteletbeli tagokul Farkas József nyug. kegyesrendi kormánysegédet és Halis Istvánt, a kitűnő írót. Lelkes taps követte az indítványt. Ezzel a díszközgyűlés véget ért. (D.)
– Az olvasóhoz. A Zala kiadóhivatala tisztelettel közli a közönséggel, hogy mától kezdve a lap terjedelmét négy oldalra emelte föl. Ezentúl tehát a Zala mindennap négy oldalnyi terjedelemben fog megjelenni. A lapkiadó-vállalat nagy anyagi terhet vett ezáltal magára, amit nemcsak a papiros és munkabérek folytonos emelkedése, hanem a papírbeszerzés hihetetlen nehézsége is fokoz, de célunk az, hogy közönségünk igényeit minél jobban kielégíthessük s a békés állapotokhoz való közeledést a magunk részéről is előmozdítsuk. Tettük mindezt abban a tudatban, hogy közönségünk pártfogolása is a mi áldozathozatalunk arányában fog növekedni. Egyúttal örömmel jelentjük azt is, hogy lapunk részére sikerült megszerezni Halis Istvánnak, a kitűnő írónak legjobb regényét, amelynek közlését ma kezdtük meg. A regény több alakja ismerősként fog a közönség elé lépi, ami a kedves szatírával, gyönyörű magyarsággal megírt történet érdekességét csak növelni fogja.
– Új regényünk. A Zala vasárnapi számában szenzációs regény közlését kezdjük meg. Új csapásokon haladó, minden ízében eredeti irodalmi mű ez: Halis Istvánnak Ősi tűz című regénye. A történet Nagykanizsán és Zalamegyében játszódik le; szereplői, ezek az érdekes, eredeti emberek itt jártak, itt éltek köztünk, cselekedeteik belekapcsolódtak a kor uralkodó eseményeibe s így Halis István gyönyörű regénye kultur-históriai adatok bő tára, valóságos korrajz. A főcselekmény maga rendkívül bájos, érdekfeszítő s sok kellemes órát fog szerezni olvasóinknak. Akiket Halis István munkája érdekel, vasárnaptól fogva minden számunkat vegyék meg, mert később a hiányzó számokat nem pótolhatják.
– A kacsa, mint tanú. Halis Istvánnak ez egy kedves humorú elbeszélése: A gólya a rendőrség előtt. Az van benne elmondandó, hogy egy gólyára ketten is tulajdonjogot formáltak s végre is a rendőrség magával a madárral dönthette el, hogy ki is hát a jogos tulajdonosa, a gazdája. Ez az eset ismétlődött meg szóról szóra mostanában a győri járásbíróság szerint, csak ezúttal a gólya szerepét egy kacsa töltötte be. X főerdész neje Y-né kacsái közt fölismert egyet, amely állítólag az övé volt. Fogta hát az állatot, kivette a többi közül s hazavitte. Y-né nem hagyta annyiba a dolgot s jogtalan eltulajdonítás címén följelentést tett a győri járásbíróságnál X-né ellen. A tárgyaláson mindkét asszony amellett maradt, hogy a kacsa az övé. Sőt Y-né magára a kacsára hivatkozott mint tanúra, amely őt száz asszony közül is megismeri. Erre a bíróság behozatta a kacsát, amely rögtön Y-né mellé szegődött, evett a kezéből, szóval láthatóan fölismerte. A bíróság erre a kacsát Y-nénak visszaítélte, X-nét pedig tulajdon elleni kihágásért 20 koronára büntette.
A Zrínyi-ünnepély propagandabizottságának értekezlete. A Zrínyi-ünnepély propagandabizottsága ma este hat órakor a városháza tanácstermében értekezletet tart, melyre az alább megnevezett urakat tisztelettel meghívja a rendezőség. Ádám Róbert, Bazsó József, Bodrogközy Zoltán, Diósy Géza, Dénes Jenő, Ehrlich Alajos, Elek Ernő, Gyömörey István, Halis István, dr. Hirschler Jenő, Horváth József, Horváth Jenő, dr. Kaufman Lajos, Kerezsy Géza, Kováts Károly, Kováts Antal, dr. Krátky István, Matán Ödön, Megla Tibor, Nagy Lajos, Petrik Dezső, Poredus Antal, Schreiber Lajos, dr. Szabady Lőrinc, Szakonyi Géza, Szabó István igazgató, Tóth Zoltán, Waligurszky Antal, Zalaváry József, Ujfalussy Gyula.
– A Zrínyi-ünnepély propaganda bizottságának értekezlete. A Zrínyi-ünnepély propaganda bizottsága ma este 6 órakor a városháza tanácstermében értekezletet tart, melyre az alább megnevezett urakat tisztelettel meghívja a rendezőség: Adám Róbert, Bazsó József, Bodrogközy Zoltán, Diósy Géza, Dénes Jenő, Ehrlich Alajos, Elek Ernő, Gyömörey István, Halis István, dr. Hirschler Jenő, Horváth József, Horváth Jenő, dr. Kaufmann Lajos, Kerezsy Géza, Kováts Károly, Kováts Antal, dr. Krátky István, Matán Ödön, Megla Tibor, Nagy Lajos, Petrik Dezső, Porédus Antal, Schreiber Lajos, dr. Szabady Lőrinc, Szakonyi Géza, Szabó István igazgató, Tóth István, Waligurszky Antal, Zalaváry József, Ujfalussy Gyula.
A Zrínyi-ünnepély propaganda bizottsága ma este 6 órakor a városháza tanácstermében ülést tart, melyre az elnökség tisztelettel meghívja a bizottság alábbi tagjait: Adám Róbert, Babochay György, Bogenrieder Frigyes, Bodrogközy Zoltán, dr. Darás László, Diósi Géza, Elek Ernő, P. Ehrlich Alajos, Gyömörey István, Herboly Alajos, Halis István, dr. Hirschler Jenő, Horváth József, Horváth Jenő, Horváth Olivér, Kováts Károly, Karlovits József, dr. Kaufmann Lajos, dr. Krátky István, Lantos Angyal, Mátay Gábor, Majtényi Károly, Megla Tibor, dr. Mutschenbacher Edvin, Pintér Nándor, Nagy Lajos, Schreiber Lajos, Surányi Gyula, Schwarcz Gusztáv, Tóth Zoltán, Ujfalussy Gyula.
– A Zrínyi-ünnepély propaganda bizottsága ma este hat órakor a városháza tanácstermében ülést tart, melyre az elnökség tisztelettel meghívja a bizottság alábbi tagjait: Adám Róbert, Babochay György, Bogenrieder Frigyes, Bodrogközy Zoltán, dr. Darás László, Diósi Géza, Elek Ernő, P. Ehrlich Alajos, Gyömörey István, Herboly(?) Alajos, Halis István, dr. Hirschler Jenő, Horváth József, Horváth Jenő, Horváth Olivér, Kováts Károly, Karlovits József, dr. Kaufmann Lajos, dr. Krátky István, Lantos Angyal, Mátay Gábor, Majtényi Károly, Megla Tibor, dr. Mutschenbacher Ervin, Pintér Nándor, Nagy Lajos, Schreiber Lajos, Surányi Gyula, Schwarcz Gusztáv, Tóth Zoltán, Ujfalussy Gyula.
– Páncélos csontváz. A Szentferencrendiek kertjében, egy régi, kivénhedt fa alatt két évvel ezelőtt egy teljes harci páncélos csontvázat találtak. Az akkori zűrzavaros időkben a leletről nem tettek jelentést, hanem a csontvázat a páncéllal együtt újra elföldelték. A napokban terelődött a figyelem újra a régi sírra s a két év előtti esetről jelentést tettek Halis István múzeumigazgatónak. Akik annakidején a páncélzatot látták, abban a véleményben vannak, hogy a tetem valami főúré, valószínűleg a templom alapítójáé. Halis múzeumigazgató szerint azonban ezen előbbi föltevés teljesen kizárt, mert a templom alatt hatalmas kripta van, amelybe hosszú időn keresztül a környék legelőkelőbb családjait helyezték örök nyugovóra; tehát a templom alapítóját is itt temették volna el. Sokkal valószínűbb, hogy a páncélos tetem a templom alapítása előtt került oda s valami hadvezér porhüvelye lehetett, aki harcban eshetett el s rangjára való tekintettel nem tömegsírban, hanem külön helyeztetett nyugovóra. Talán később nagyobbszabású végtisztességtételt s emléket kerestek részére, de később elfeledhették nyugvóhelyét s így maradt az mindmáig jeltelenül. Halis múzeumigazgató egyébként legközelebb fölbontatja a több évszázados sírt, ekkor talán világosság derül a titokra.
A szabad-lyceum kapunyitása. Vasárnap d. u. 6 órakor a városháza dísztermében dr. Matolcsy László győri szabadoktatási titkár előadást fog tartani a szabadoktatás nemzetmentő hivatásáról. Matolcsyt többen ismerik már városunkban kiskomáromi lelkes beszédéről, melyet annak idején mi is közöltünk kivonatosan, ezért nagy érdeklődéssel várják vasárnapi előadását. Az est második száma Halis István Kis ember nagy bottal c. elbeszélése lesz. A kitűnő írót az Irodalmi Kör tiszteletbeli taggá választotta, aki most egy bájos elbeszéléssel adózik a Kör figyelméért. Az elbeszélés tárgya kanizsai vonatkozású. Annyira élethű, hogy szinte rá lehet ismerni benne egyes szereplőkre. Mintha egy minden részletében megtörtént érdekfeszítő eseményt mondana el. Befejezésül Matolcsy be fogja mutatni legújabb költeményeit. Matolcsy titkár ugyanis nemcsak kiváló előadó, hanem elsőrangú költői tehetség is. A rendezőség mindenkit szívesen lát. Belépődíj ez alkalommal nincsen. Az első sorozatra érvényes látogató jegyek azonban már kaphatók.
– Halis István az Irodalmi Körben. Vasárnap este 6 órakor a városháza nagytermében lesz az idei Szabad-Lyceum megnyitó előadása, mely alkalommal Dr. Matolcsy László a szabadoktatás nemzetmentő hivatását fogja ismertetni. Ugyanezen alkalommal fogja bemutatni a Kör Halis István „Kis ember nagy bottal” című elbeszélését, melynek érdekfeszítő meséje Kanizsán játszódik le a világháború közepén. Befejezésül Matolcsy néhány nagyhatású költeményt fog előadni nemrég megjelent verskötetéből. A rendezőség minden érdeklődőt szívesen lát az előadáson. Belépődíj ez alkalommal nincsen. Az első sorozatra érvényes látogatási igazolványok azonban már kaphatók.
A szabad-lyceum megnyitó előadása. Ma este 6 órakor lesz a városház dísztermében a szabad-lyceum megnyitó előadása. Dr. Matolcsy László győri szabadoktatási titkár a népművelés nemzetmentő hivatásáról fog beszélni. Az est műsorának második száma Halis István “Kis ember nagy bottal” c. elbeszélése lesz. Befejezésül dr. Matolcsy László néhány szép költeményét fogja előadni. Az előadásra a vezetőség mindenkit szívesen lát. Belépő díj nincsen. A szabad-lyceum első sorozatára szóló látogatási jegyek már kaphatók. A magas színvonalú irodalmi estélyt olvasóink figyelmébe ajánljuk.
A szabad-lyceum megnyitása. Ma este 6 órakor tartja a szabad-lyceum megnyitó előadását a városháza dísztermében. Dr. Matolcsy László győri szabadoktatási titkár lesz az előadó, aki a Népművelés nemzetmentő hivatásáról fog beszélni. A műsor második száma lesz Halis István novellája: Kis ember nagy bottal. A jóízű humorral megírt kitűnő elbeszélésre éppúgy felhívjuk olvasóink figyelmét, mint Matolcsy titkár előadására. Befejezésül Matolcsy László nemrég megjelent verskötetéből fog néhány hatásos költeményt előadni. A magas színvonalú irodalmi estélyre a vezetőség mindenkit meghív. Belépődíj nincsen. A későbbi szabad-lyceumi előadásokra látogatási jegy 25 K árban kapható.
– A Szabad Lyceum első délutánja. A Majtényi Károly szabadoktatási titkár agilis vezetése alatt álló Szabad Lyceum vasárnap rendezte az új szezon első oktató és szórakoztató délutánját. A program minden tekintetben nívós volt. A szabadoktatás magasztos céljáról dr. Matolcsy László győri szabadoktatási titkár tartott igen magvas előadást, amely a hallgatóságot meggyőzte arról, hogy a haladás útján annyira elmaradt magyarságra szinte létkérdés a tudás, művelődés iskolán kívüli terjesztése: a szabadoktatás. Matolcsy pompás előadó s minden tekintetben kiérdemelte a közönség lelkes elismerését, tapsát. Utána dr. Majtényi Károly pompás fölolvasásában a kitűnő Halis Istvánnak egy végtelenül bájos, igazán marktwaini humorral megírt novellájával ismerkedett meg a közönség, amely a derültségnek, tetszésnek sűrű jeleivel fejezte ki háláját. Végül Matolcsy fölolvasott versei keltettek nagy hatást.
– Szviezsényi Zoltán előadása a Szabad Lyceumban. Ma este 6 órakor dr. Szviezsényi Zoltán miniszteri tanácsos a városháza dísztermében előadást tart a Felvidékről és a tót kérdésről. A különben is rendkívül aktuális előadás iránt városszerte annál nagyobb az érdeklődés, mert Szviezsényi Zoltán néhány évvel ezelőtt még nagykanizsai gimnáziumi tanár volt s az egész városban közszeretetnek örvendett. A Felvidék elvesztéséről nemrégiben terjedelmes könyvet adott ki, mellyel igen nagy feltűnést keltett. A mai szabad lyceumnak másik érdekessége lesz Diósy Géza kegyesrendi főgimnáziumi tanár előadása, aki Farkas József kegyesrendi ny. igazgatónak az ifjúság számára írt Paraenesis című könyvét fogja bemutatni. Farkas Józsefet tudvalevőleg az Irodalmi Kör ezévi díszközgyűlése Halis Istvánnal egyidejűleg tiszteleti taggá választotta, elismerésül irodalmi munkásságukért. Halis István egy nagyszerű elbeszéléssel adózott a Kör figyelméért, Farkas József pedig Paraenesisével ajándékozta meg a Zrínyi Miklós Irodalmi Kört.
Kis ember nagy bottal. Ezen cím alatt a Zala vasárnapi száma Halis István, a kitűnő író tollából egy bűbájosan szép, ragyogó humorú hosszabb elbeszélésének közlését kezdi el. A „Kis ember nagy bottal” olyan irodalmi remekmű, amelyhez foghatóval csak Mark Twain, a világ legnagyobb humoristája ajándékozta meg az emberiséget. Szeretettel hívjuk föl rá közönségünk figyelmét.
Két indítvány az Irodalmi Kör választmányi ülésén.
Matinészerű művészeti kiállítások. - Nagykanizsa történelmének megíratása.
(Saját tudósítónktól.) A Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör tegnap tartotta december havi választmányi ülését, amelyen a folyó ügyek tárgyalása után két indítvány is elhangzott a jelenlevő választmányi tagok élénk tetszése és pártolása mellett.
Az első indítványt Pfeifer Elek, a Kör elnöke tette meg, amikor a nagyközönség művészi érzékét fejlesztendő, művészeti kiállítások rendezését javasolta, hogy ezáltal a képzőművészeteket egyben népszerűsítsék is. Amint mondotta Pfeifer Elek, magyar művészeti életet kell teremtenünk. Az egészséges és fejlődésre képes művészeti élet azonban két Összetevőből áll: az alkotó művészekből, vagyis a termelőkből és a műértő nagy közönségből vagyis a fogyasztókból. Hiába vannak európai nevű művészeink, hiába van nagystílű kínálat, ha a kereslet gyenge, vagy egyáltalán nincs. Hogy tehát a kereslet arányban álljon a kínálattal, elsősorban szükséges a kereslet előfeltételeit, a műértő közönséget megteremtenünk.
Erre a nehéz feladatra vállalkozik a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör, midőn művészet népszerűsítő tárlatainak a megkezdését határozta el legutóbbi választmányi gyűlésén. A terv ugyanis az, hogy a magántulajdonban lévő sok értékes műtárgy városunkban és a környéken, összegyűjtve egy imponáló, valósággal fővárosi méreteket öltő tárlat anyagát szolgáltatná, mely kiállítás kapcsán, matiné jellegű szakszerű előadásokból a nagyközönségnek alkalom nyílik művészi látását ilyen elsőrendű demonstratív anyag kapcsán fejlesztenie. Művészi kultúrát tényleg csakis így, a látás nevelése által lehet létesíteni és ezen szempontból az Irodalmi Körben felmerült ezen ötlet nagyon célravezetőnek bizonyul. Természetesen föltesszük, hogy a műtárgy tulajdonosok a rövid időre való odakölcsönzésnek csekély áldozatától nem fognak elzárkózni, mert hiszen biztosítások, éjjeli őrök és egyéb óvintézkedések foganatosítása által a károsodás lehetősége ki lesz tárva. Nem is beszélve a tulajdonosok ama szociális erkölcsi kötelességéről, amellyel ezirányban a köznek tartozik.
A második indítványt Bodrogközy Zoltán lapunk felelős szerkesztője terjesztette elő. Egyetemes nemzeti, de speciálisan nagykanizsai érdek, hogy a város történelme össze legyen gyűjtve s kiadva. Indítványozza, hogy az Irodalmi Kör, mint a város első kultúregyesülete tegyen lépéseket, hogy a kérdés ne késsen sokáig. Ne már csak azért sem, mert aki ezt a nagy s értékes munkát ma el tudná végezni, Halis István múzeumigazgató még munkabíró, alkotóképes ember. Belátható időn belül nem is gondolhatunk más személyre, aki ezt a munkát képes legyen elvégezni. Halis István immár egy emberöltőt búvárkodott a város levéltárában, rengeteg anyag áll összegyűjtve rendelkezésére, csak a financiális okok akadályozták a kiadásban.
Az Irodalmi Kör választmánya örömmel fogadta az indítványt s egyhangúlag elhatározta, hogy lépéseket tesz a városnál oly irányban, hogy Halis István, a Kör dísztagja kéressék fel a nagy munka elvégzésére. A választmány a Kör elnökségét bízta meg, hogy járjon el a város vezetőségénél.
Harminckét éve. A legnagyobb hideg. – Amikor Halis tanácsost majd megették a kányák. – A keszthelyi hercegné divatlapja.
Azok a bizonyos legöregebb emberek az idén is emlékeztek. Illetve nem emlékeztek. Kijelentették, hogy ilyen korai és zordon télre, mint az idei, nem emlékeznek. A mi javakorában levő, kedves Halis Pista tanácsos urunk bizony emlékezik szigorúbb telekre. Sokkal szigorúabbra. Például az 1890-ikire. Nem is csoda, hogy nem megy ki soha a memóriájából, hiszen az élete forgott akkor kockán. Rettenetes idő volt az. A hó másfél-kétméteres magasságban borította a földet. Valami furcsa, laza szerkezetű hó, amelyben fülig süllyedt ember, ló. Ezért az országutakról nem is igen hányták el, mert könnyű volt benne járni-kelni. Az ember sokszor nem látott mást egy szánkóból, mint mozgó lófület, vagy a gyalogosból: a süveg csúcsát.
Sokkal nagyobb baj volt, hogy a havazás gyakran megeredt s olyan sűrűn hullott a hó, hogy fél lépésnyire se lehetett ellátni. Emiatt a közlekedés néha napokra is elakadt.
Ilyen pogány idő volt akkor, amikor tekintetes Halis István szenátor urat többed magával oly szeretetteljesen hívták meg a Letenye melletti Bécz községbe valami családi ünnepségre, hogy nem lehetett előle kitérni. A kanizsai expedíció fölszerelte magát bundákkal, lábzsákokkal, melegített téglával a szán fenekén, – papramorgóval, pogácsával, puskával (az esetleges farkasok ellen) s lapátokkal (ha valahogy elakadnának a hóban.)
Hogyan-mint értek ki, azt most ne részletezzük. Csak annyit jegyzünk itt meg, hogy az út több mint egy napig tartott. De végre is célhoz jutottak. Volt hegyen-völgyön lakodalom. Amíg azonban a vígasság tartott, az időjárás se pihent. Olyan hóözönt és hófúvást bocsátott — téli világra, hogy amikor a szenátor úrék vissza akarták fordítani a szánkó rúdját Kanizsa felé, az elindulás teljességgel lehetetlen volt, legalább is addig, míg az országutak egyes helyeit meg nem tisztítják a hófúvás alkotta hóhegyektől, hórakadékoktól. A házinép legnagyobb örömére a kanizsai vendégeknek maradni kellett. Ettek-ittak hát tovább, de végre a férfinép ezt is elunta. Határozatba ment, hogy benéznek a letenyei nagykorcsmába, egy kis parázs ferblire. Neki is indultak, csak Halis szenátor uramat tartotta vissza valami dolga. De csak kis időre, aztán indult ő is a társaság után. Megy-megy a letenyei úton; mindig süppedősebb a hó, térdig, derékig, hónaljig merül benne, de csak megy előre rendületlenül, míg csak azt nem veszi észre, hogy elvesztette a tájékozódást. Nem lát semerre se fát, se házat, se egy teremtett lelket. Azt tudja, honnan indult el és sejtelme sincs róla, merre van Letenye. Csak vakítóan villogó hó mindenfelé. Még emberi hang, kutyaugatás se. Hangtalan fehér kripta a világ s Halis szenátor úr benne ül nyakig, mert ekkor már a szó teljes értelmében nyakig süllyedt. Nincs kint a hóból más, mint a bajusza, szemöldöke és báránybőr sipkája. Most hát mozogni is nehéz volna, ha ugyan tudná, hogy merre induljon. A hótaposásba kifáradt. Áll kimerülten s néz. Nézi azt az ezer és ezer kányát, (varjú) amely a környéket elárasztja. Sokszor úgy tűnt föl, mintha koromfekete áradat öntötte volna el a fehér hómezőt. A szegény állatok korgó gyomorral, jajgató károgással, égő szemekkel keresték az ennivalót. Persze, a kétméteres hóban hiába. S amint keresgéltek, keringéltek, mindig közelebb és közelebb jutottak a hóból kiálló báránybőr-süveges főhöz. Ott károgtak, ugráltak körülötte. Mindig közelebb. Már olyan is volt, amelyik félméterre merészkedett. S a szemükből látszott, azt szemlélik, van-e még benne élet. A mi jó szenátorunk keserves állapotban leledzett. Kezeit, lábait nem használhatta. Azok hóba voltak temetve. Tehát csak a báránybőr-süveg mozgatásával jelezte a kányáknak, hogy még él. A kányák respektálták is egy darabig a süveget, de aztán megszokták a mozgását. Az éhség is hajtotta őket. Károgtak-tanakodtak s úgy látszik, azt határozták, hogy nem várják meg, míg kimegy a süveg alól a lélek. Már István szenátor orránál, fülénél csapkolódtak szárnyaikkal, mely vészesen suhogott, mint a Halálé. István szenátor felsóhajtott az Égre:
– Nagy Hadúr, hát az legyen a szégyenletes végem, hogy kányák egyenek meg elevenen?
S már elképzelte, micsoda kaján nevetés lesz bent a városban, ha megtudják, hogy Halis Pistát a kányák ették meg.
Hadúr azonban nagy és irgalmas. Nem akarta vigasztalan gyászba borítani néhány menyecske és leány szívét odabent a városban. Szánkón embereket küldtek, akik kiásták István urat a hóból s bevitték a letenyei nagykorcsmába, ahol szerencsés megszabadulása örömére tekintélyes majzlit adott.
*
Kegyetlen tél volt az 1890-iki. Sok emberáldozatot is követelt. A kanizsai postára egy párisi divatlap érkezett a keszthelyi hercegné címére. Az akkori regula szerint egy postakocsit azonnal útnak kellett indítani, hogy Keszthelyre szállítsa a küldeményt. A kocsit biztonság okáért csendőr kísérte. Egy kiskanizsai legény volt a postakocsis. Az istenítéleti időben, lovak füléig süllyedve, valóságos hózuhatagban indultak útnak. Récse és Nagykanizsa közt volt akkor egy csárda. Első nap csak odáig jutottak s ott éjszaka megháltak. Másnap folytatták az utat. Amint mentek-mendegéltek, a szánkó hatalmasat zökkent; a kocsisfiú kiröpült az ülésből s a következő szemhunyásnyi időben eltűnt. Elnyelte a dombmagasságú, laza hó. A csendőr a nevét kiáltozta, kereste, a csárdából segítséget is hozott, de nem akadtak rá, – míg a hó el nem olvadt. Bizony olyan tél volt akkor, hogy még a keszthelyi hercegné se kaphatta meg idejekorán a párisi divatlapot.
Tóth Zoltán.
